A Haraszti HÉV története
Budapesti Hírlap, 1887 (7. évfolyam, 301-330. szám)
1887-11-24 / 324. szám
A haraszti-i vasút megnyitása. — Saját tudósítónktól.
— Budapest, nov. 23. Ködös, borongós, nedves volt az idő ma reggel, midőn a budapesti helyiérdekű vasutak „Közvágóhíd“ állomásánál összegyűlt az a kis társaság, mely részt veendő volt a harasztii vasút műszaki rendőri bejárásában. A kormány, a főváros, a megye és a sajtó képviselői jelentek meg, hogy előszót járják meg azt a sínutat, mely ismét egy pár kilométerrel kiterjeszti a főváros határát és közelebb hozza a vidéket a fővároshoz. Az egyre-másra épülő helyi érdekű vasutak jótékony hatását már is kezdi érezni a főváros és vidéke, de egy pár év múlva valóságos áldása lesz a fővárosnak a vicinális vasutak intézménye. Szaporítja az olcsó és egészséges nyaralóhelyeket, a honnan kényelmesen közlekedhetni a fővárossal és rendkívül megkönnyíti és olcsóbbá teszi a főváros élelmezését, mely oly gyönge lábon áll.
A ma bejárt vasút is kedves, egészséges nyaralótelepet hozott közelebb a fővároshoz. Máris szép számmal vannak, a kik Budapest füstös, miazmág levegőjéből kimenekültek Harasztiba s ott töltik az év legnagyobb részét. Szép, elég rendesen épült és tiszta helység ez a Haraszti barátságos házakkal és erősen magyarosodó német lakossággal az úgynevezett soroksári Duna partján. Midőn a vonat a diadalív alatt berobogott a zöld gályákkal és nemzeti színű lobogókkal díszített pályaházba, a mocsarak durrogásával versenyzett a zúgó éljenzés és a Rákóczi-riadó. A község intelligenciája, szép asszonyok, iskolás gyermekek, fehérbe öltözött lánykák fogadták az érkezőket. Késői József község jegyző üdvözölte szép beszéddel a bizottságot, mire Lakatos Aladár miniszteri titkár, mint a bizottság elnöke válaszolt, köszönetét mondva a szíves fogadtatásért s a község meleg pártfogásába ajánlta a vasutat.
Most egy Ober frank Mariska nevű fehérbe öltözött 11 éves kis német lány szép magyar kiejtéssel mondott egy kis beszédet, éltetvé a „nagy. méltóságú magyar királyi minisztériumát, a nemes vármegye törvényhatóságát, a vasúti igazgatóságot“ és egy bokrétát nyújtott át Lakatos min. titkárnak. Ezután Papi Balogh Gábor földbirtokos Jellinek Henrik vezérigazgatóhoz, mint a vasút létesítőjéhez intézett őszinte köszönő szavakat, mire Jellinek igazgató rövid szavakban válaszolt.
Szónoki Irma k. a. pedig tölgykoszorút nyújtott át a vezérigazgatónak, szalagján e fölírással „Hálás elismerésül az új-harasztiak.“ A fogadtatás után — melynél a község részéről Rötzer Ignác, Oberfrank Lenárd t. bíró, Thold ügyvéd és Krasznai plébános voltak jelen — a bejárási jegyzőkönyvet szerkesztették meg, mely kimondja, hogy a vonal minden tekintetben megfelel a törvényes követelményeknek, minélfogva az elnök a miniszter megbízásából az új vasútvonalnak holnap, azaz 24dikén, leendő forgalomba helyezését megengedte. E jegyzőkönyvet jó lélekkel állíthatták ki, mert a vonal, mint az a lelkiismeretes vizsgálatnál kitűnt, minden tekintetben kitűnő. Ezt nemcsak a bizottság tagjai, hanem a meghívott vendégek is konstatálták.
A bizottság vezetője Lakatos Aladár min. titkár volt. Részt vettek benne azonkívül a vasúti főfelügyelőség részéről Ráth Péter főfelügyelő, a közmunkák tanácsa részéről Fábián János, Pestmegye részéről Földváry alispán, Bellaaght. főügyész, Beniczkyt. főjegyző, a helyi törvényhatóság részéről Szilágyi Lajos járási főszolgabíró s az engedélyes budapesti közúti vasut-társaság részéről Bossányi, Gyezey, győri Gschwindt Mihály igazgatósági tagok és Jellinek Henrik vezérigazgató. A vendégek közt voltak: Apáthy István dr. egyetemi tanár, Királyi Pál és Jellinek Arthur dr. orsz. képviselők, Cséry Lajos, Bartal Antal stb. A jegyzőkönyv aláírása után a pályaház helyiségeiben dús lakomához ült a társaság. Hogy fel- köszöntőkben nem volt hiány, azt talán fölösleges mondani. Az első felköszöntőt a királyra Balogh Péter mondta, a másodikat Jellinek Henrik igazgató mondta Baross Gábor közlekedési miniszterre, a ki e vasút ügyének meleg felkarolása által is bebizonyította, hogy előtte semmisem kicsinyes dolog, ha az ország és a főváros közlekedési viszonyinak előmozdításáról van szó. Jellinek igazgatót, a ki a főváros és vidéke közlekedésügyének lelke, Lakatos min. titkár és Földváry alispán köszöntötték föl. Jellinek igazgatónak a sajtóra mondott tószjáraFái J. Béla válaszolt elmésen. Délután 5 tájban ismét a fővárosban volt a társaság.
125 ÉV „HÉV”
forrás: http://dhbiblio.hu
Több mint száz éve, hogy az iparosodás fejlődése során nemcsak Budapest lakosságának száma, hanem a városkörnyéki települések létszáma is fokozatosan növekedett. Ez szükségessé tette a közlekedési hálózat kiépítését, a személy- és teherszállítás fejlesztését. A főváros peremén kívül élő munkavállalók, alkalmazottak érdekét szolgálta, hogy egy új közlekedési eszköz részükre lehetővé tegye a rendszeres munkába járást. A helyi érdekű vasúti közlekedés révén a fővárosi emberek is könnyebben kijuthattak a zöldövezetekbe, a falusi kiskertekből pedig naponta felszállíthatták a friss gyümölcsöt és zöldséget a budapesti piacokra. Kölcsönös érdekek fűződtek tehát a mielőbbi városkörnyéki vasúti hálózat kiépítésére.
A HÉV-Felső megállója Harasztin Budapest irányába 1899-ben.
Az 1880-as évek elején határoztak úgy a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vezetői, hogy kiépítik a fővárost körülvevő, sugárirányban futó szárnyvonalakat. Az első helyiérdekű vonal építéséről a Társaság 1882. április 4-i közgyűlésen született döntés, és ez a vonal Közvágóhídtól Soroksárig vezetett. A nyomvonalát az akkori zimonyi országút jobb oldalán jelölték ki. A belső végállomásnak pedig a Kálvin teret tervezték, de végül is maradt a Közvágóhíd, és 1887. augusztus 7-én indult el a forgalom a Közvágóhíd-Soroksár vonalszakaszon.
A Dunaharaszti HÉV megállója az 1900-as évek elején gőzmozdonnyal.
1886. november 30-án a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság előmunkálati engedélyt kért a vonal meghosszabbítására. A tervek elkészültek, a közigazgatási bejárás 1887. március 21-én megtörtént. Az építési engedélyt már június 6-án kiadták az5,7 kmhosszú, egyvágányú pályára Harasztiig.
1887. november 24-én a Soroksár-Haraszti vonal is megnyílt.
1912-es ácsolt faszerkezetű régi HÉV állomásépület a már kiépített villamos pályával és egy régi gőzmozdonnyal.
A vonal hossza így összesen15,1 kmvolt, melynek építésénél 115 ezer m3 földet kellett megmozgatni, melyet részben a Haraszti állomással szomszédos szigetről kellett szekerekkel a helyszínre fuvarozni. A vonalon távírdai berendezéseket létesítettek, de jelzőberendezéseket nem szereltek fel. A vonatokat kürtjelzéssel indították. 1888-ban az első teljes üzletévben átlagosan 8 mozdony és 18 személykocsi bonyolította le a forgalmat ezen a vonalszakaszon. A vonalra később még további járműveket is beszereztek: 12 db 70 lóerős MÁV-gépgyári mozdonyt és 30 db Ganz személykocsit. 1888-ban Vágóhíd és Haraszti között a közlekedett vonatok száma meghaladta a tízezret, a szállított utasok száma pedig 418 ezer volt.
A Dunaharaszti Szépítő Egyesület korabeli képeslapja a Dunaharaszti HÉV villamos megállóról 1928-ból.
1889. év végén a többségi részvényes bank létrehozta a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság leányvállalataként a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaságot, és hamarosan vonalépítési engedélyt kapott a Haraszti-Ráckevei Vasút is. 1891. február 5-én adta ki az engedélyt az illetékes miniszter az Újharaszti állomásától Ráckevéig terjedő gőzüzemű vasútra, melyet másfél év alatt kellett megépíteni, és az új vonal már bekapcsolta a közlekedési hálózatba Szigetszentmiklóst, Tökölt, Szigetcsépet, Szigetszentmártont, Szigetújfalut és Ráckevét.
Az első világháborút megelőző boldog békeidőkben folyamatos volt a helyi érdekű vasúti vonalak fejlesztése és kiépítése. 1905 tavaszán már villamos vontatás működött először a Közvágóhíd és Erzsébetfalva között. 1910-ben 8,5 millió fölé kúszott a szállított utasok száma, természetesen valamennyi addig kiépült vonalat számításba véve. A későbbi gazdasági nehézségek nem tették lehetővé, hogy újabb és újabb szárnyvonalak épüljenek, de az 1920-as években megkezdődött a pályák és járművek villamosítása, és az áramellátás korszerűsítése.
Dunaharaszti HÉV-állomás 1934 körül, villamosított pályával.
A második világháború végén a világ két legerősebb hadserege a német Wehrmacht és a szovjet Vörös Hadsereg harcolt utcáról utcára, és okozott óriási károkat a vonalak és a járművek állapotában. A világháborút követő gazdasági válság hatására a személy- és teherforgalom az 1914 előtti színvonalra esett vissza.
A háború utáni államosítások és tulajdonosváltozások már messze nem hoztak olyan látványos fejlődést a városkörnyéki vasúthálózat életében, mint a háborúk előtti gazdasági fellendülés. Dunaharasztin a Duna-hidat ideiglenesen helyre kellett állítani, és 1945. december 8-tól újra járhattak a vonatok Dunaharaszti és Ráckeve között, majd 1949-ben új vasbeton hidat építettek a Duna-ág felett.
Az 1968. január 1-ével létrehozott Budapesti Közlekedési Vállalattal egy új integrált társaság tulajdonolta a Budapest környéki hálózatot.
Az elmúlt száz évben a helyi érdekű vasút igen sok változáson ment keresztül, de még napjainkban is megőrizte nélkülözhetetlen szerepét Budapest és a Dunaharaszti tömegközlekedésében.
Táborosi Zoltánné
A Haraszti mozdony Története
forrás: villamosok.hu
A BHÉV vonalainak átadásakor rövid, kéttengelyes, zárt közúti vasúti jellegű mozdonyokat vásárolt és állított forgalomba. Összesen tizenhat ilyen mozdonyt vásárolt (1–16), közülük az első négynek még nevet is adtak: 1 – Budapest, 2 – Erzsébetfalva, 3 – Soroksár, 4 – Haraszti. A mozdonyok négyféle típusúak voltak.
A mozdonyok a villamosítás után kiszorultak a személyforgalomból, majd nagy részük eladásra, illetve selejtezésre került. 1906-ban a 4-es Haraszti mozdonyt adták el. Ez az 50-es években a Láng Gépgyár tolatómozdonya volt.
A Láng Gépgyárba került 4-es pályaszámú mozdony (StEG 1941/1887) megmaradt az utókornak. A mozdony kapóra jött a BHÉV 75 éves évfordulóján, amikor ezzel a mozdonnyal, és a selejtezés közelébe jutott P I-es személykocsikkal különvonatot indítottak a Szentendrei vonalon. Ezután a Közlekedési Múzeum tulajdonába került, kiállították. 1987-re visszaalakították eredeti állapotára, és ismételten, a BHÉV 100 éves évfordulóján különvonatban közlekedett. 1991-ben a Szentedrei múzeumban állították ki.
